Fülledt erotika

Megint gyütt egy e-mail, hogyaszongya: Tündi lefeküdne veled!

Mármint velem… Jót röhögtem, hiszen már nem először akarnak beleugrasztani valami marhaságba bujálkodás ürügyén. Hogy mibe, sejtelmem sincs, mert már az elsőt is bontatlanul mutattam a rendszergazdinak, aki valósággal felsikoltott, nehogy ráklikkeljek, mert hátha vírus lappang benne.

No de kérdik tőlem a kollégák, mit nyerítek? Mondom nekik hogy szextettre lennék hivatalos, erre pirulva vallják be, hogy ők is kaptak efféle elektronyikus levélkéket. Mintha megannyi szőke hercegek lennénk, a paripánál nagyobb szerszámmal. Ami persze hízelgő, de mégis olvasatlanul, marokszám szórtuk ki a francba a felkínálkozó e-maileket, pedig valahány női név van a naptárban már mind lefeküdt volna velünk, tán még gruppenben is, de úgy látszik, mindőnknek töretlen a hűségünk. Azért még kísérleteznek Tündikéék, bár egyre ritkábban, de tán egyszer átváltanak a férfinevekre, hátha „mások” vagyunk. Vagy jönnek majd viagrás levelek, hogy feltuningolják a lemenő nap erejét.

Azért nékem gyanús az informatikusunk: lehet, csak ki akart minket ütni a nyeregből, hogy egyedül bontogathassa a pajzán leveleket. Mert a füle mintha egyre vékonyabb, átlátszóbb lenne.

Most pedig hallgassunk bele egy nótába (mondhatnám, franciázzunk egy kicsit), ami Kádár-korszakban tiltott gyümölcs volt, és ami a rothadó kapitalizmus perverz szüleményének számított, de mi dafke ezt hallgattuk.Tán ismerős lesz a dallam, ráadásul ma már ez igazán szolidnak számít, például a tévében még egy 12-es karikát sem érdemelne…

’szameg!

A blogger nekiül, lepötyögi azt, amit közölni akar a neten szörfözőkkel, már azokkal, akik jobb dolguk nem lévén, erre tévednek. Mert a blogger exhibicionista, no meg arra is kíváncsi, milyen reakciókat vált ki az olvasóból. Hátha hozzászólásra is sarkallja. Tehát noszogatva megpaskolja írása fenekét, eredj, keringjél a virtuális világban, hadd lám, mit szólnak hozzád. Aztán ül hosszú, méla lesben, vagyis ráfigyel, érkezett-e hozzászólás szösszenetéhez. Némelyikhez, ha nem is csőstül, de érkezik. És a blogger válaszol, így aztán kellemes csevely is kialakulhat, már kedves ismerősként üdvözölhet hozzászólókat. Persze érkezhetnek ledorongoló, akár személyeskedő vélemények is. Fel kell vállalni ezt is, hiszen benne van a pakliban.

No meg az is, hogy spamek furakodnak a hozzászólások közé. Irtani kéne ezeket, a mafla blogger próbálkozik is vele, néha sikerül, de mivel nem feltétlenül zseni ebben a témában, hát rácseszik. Mert vannak makacs spamek, amelyek rondítják az összképet, és úgy tűnik, kiirthatatlanok. Helyettük a mafla blogger a hozzászólásokat törli ki véletlenül, és míg dühében a klavit csapkodja őrült zongoristaként, a spam pimaszul körberöhögi. Nosza, telefon a szóljonosoknak, nem lehetne-e valamiképp visszavarázsolni a hozzászólásokat, nehogy azt higgyék már, hogy a Nagy Radír, azaz a cenzúra törölte ki az észrevételeket. Nem! Mert ilyen a szoftver. Aha! Hát ’szameg! Ekkor a mafla blogger csüggedten elnéz a semmibe. Aztán erőt gyűjt, és bocsánatot kér. Azoktól, akiknek a hozzászólásait véletlenül kitörölte…