Meglepi

Meglepi volt a Csillag születikben. Az történt, hogy Mészáros János Elek megpödörte a bajszát, és megnyerte a versenyt. No jó, közben énekelt is, szívhez és fülhöz szólóan. Tegyük hozzá: nem ez volt az első meglepetés, hanem az, amikor kissé kihízott pulóverében először dalra fakadt, katarzist nyújtva nézőknek, hallgatóknak. Aztán Mészáros János Elek szorgosan végiglépkedett a grádicson, kultúrmissziós batyuját magával cipelve, egészen a döntőig, sokszor már öltönyben, klakkban-frakkban. Engem elvarázsolt személyisége, bár az első meglepetésen túl kissé hozzászoktam, de mindig vártam, mit fog nekünk prezentálni, hogy elandalodhassak általa. Tehát csak dicsérni tudom a dalnokot, bár a dobogó legfelső fokán én is a Quantum XXL-t láttam volna szívesebben.

Mert ők viszont minden produkciójukkal elkápráztattak, vadi újak voltak, frissek, ropogósak, jó adag humorral nyakon öntve. Míg őket láttam, azt hihettem volna, milyen könnyed, kisujjból kirázott koreográfiák ezek, mert oly tökéletesek voltak, oly bohókásak, hogy csak a próbákon készült felvételeken derült ki, nehéz kenyér ez, tengernyi verejtékkel készülnek, tán azért, hogy a fellépésen viszont véletlenül se érezzük az izzadtságszagot. Egyet is értettem hát a zsűri óhajával: ők a tánccsoportot látták volna szívesen az első helyen.

Ám a mit tudom én hány ezer ujjú cézár, a nézősereg, másképp nyomorgatta az SMS-billentyűket, mert már itt a zsűri nem dumálhatott bele, hiába sugallta, hogy nyerjen az ő szíve csücske, és hiába szórta bőkezűen a tízeseket, leszámítva persze a rakoncátlan Puzsért, bár most mintha ledorongoló stílusát sztaniolba csomagolta volna. (Egyáltalán: mindig csodáltam a fürge ujjú ifjúságot, midőn költségeket nem kímélve egymás közt váltottak zongoraszonátáknak beillő üzeneteket a mobiltelefonon, akár utcán, akár buszon, akár a suliban. Igaz, a költségeket valószínű, a szülők állták. Ám most, úgy látszik, elrenyhült az ifjúság, vagy ínhüvelygyulladást kaphatott, netán a szülők intettek be, mondván, nem fizetik a szavazatokkal felérő SMS-dömpinget, így maradhatott hoppon akár a Quantum, akár a szintén tehetséges Szirota Jennifer.)

Mondom, aztán jött a meglepi, tán ezen pödrött bajszú dalnokunk csudálkozott el a legjobban, és a nyeremények súlya alatt, az obligát, riporteri hülye kérdésre válaszolva pedig Pál apostolt citálta volna, ám közben meghatottan elsírta magát.

Azóta reszel a nehézség: vajon mit mondhatott Pál apostol?

Pulóveres Bagó

Áll egy fazon a Csillag születik színpadán, mintás pulóverben, és énekel. Egy operettrészletet, és katarzisod van közben, pedig úgy általában az operettet utálod, mint varjú a rohadt tököt. De nemcsak te hallgatod megigézve, hanem a közönség is, pedig az ölég heterogén, meg nem is erre a műfajra rándult ide igazán. Mi a tököm van? Tán öregszel? — gondolod meghatottan, miközben a bepárásodott szemüveged törölgeted, hiszen te sem ezen a zenén cseperedtél, igaz, hébe-hóba hallottad a nagyi rádióján, de sosem rajongtál ezért a műfajért. De hát a fiatalok is megigézve tapadnak a danoló mintás pulóverre, egy pissz nincs egészen a végéig, akkor viszont kitör az ováció.

A betétdal pedig Bagó trombitás belépője, Kacsóh Pongrác—Heltai Jenő János vitézéből való, egy múlt századbéli, 1904-es sikerdarabból. Veretes neveket idézhetünk fel abból az aranykorból: a Király Színház, Fedák Sári (aki nadrágszerepben pompázhatott mint Kukorica János, azaz János vitéz), Beöthy László színigazgató, Újházi Ede, igen, a tyúkhúsleveses, és Konti József dirigens…

És a politikai háttér is pikáns, hiszen az ellenzék akkoriban azért lobbizott, hogy szakadjunk már el végre az osztrák sógoroktól, vagy legalább önállósodjunk, amennyire lehet. A darabnak frenetikus sikere volt, és ebből az oroszlánrészt, akárhogy nézzük, varázslatos zenéjével Kacsóh Pongrác (aki egyébként eredetileg matézist tanított, tehát, ha úgy vesszük, autodidakta volt, és csak a János vitéz sikere után merült el igazán a zeneirodalom, a komponálás technikai részleteiben), karmolta ki, tegyük hozzá, nem érdemtelenül. Aztán Fedák Sári még sokáig hordhatja a darabban a nadrágot, a cifra szűrt, no és mentét, hiszen első nekifutásra több mint ötszázszor csendült fel a muzsika, kirántva a Király Színházat az anyagi csődből…

Ennyit arról, hogy milyen forrásból merített a pödrött bajszú dalnok, Mészáros János Elek agronómus, aki amúgy valamelyik földhivatalban dolgozik. És mert utána kutakodtam, eleinte azt hittem, átverték a bucimat, mert a guglival nyomozva Simándy-díjas énekesként tűnt elő, de egy rádióműsorból kiderült, mégsem profi, „csak” isten áldotta tehetség, akinek hangját azért profi énektanár köszörülgeti, és akitől végül is nem idegen a színpad, de csak ebből nem tudna megélni. Remek interjúalany egyébként, aki úgymond kulák családból származik, süt belőle a dal, a föld, a család szeretete.

Erre is jó hát a Csillag születik, hogy az önkritika erős hiányában szenvedők között, legyen az akár lufihajtogató vagy „szintetizátorkirály”, megcsillanjon az igazi gyémánt, és ha nem is lesz a műsorban győztes, de a közönség, az ezerfejű cézár, netán valami mecénás megismerje, értékelje, támogassa őt. Akár csúfos anyagiakkal is. A mi gyönyörűségünkre…

Hallga csak!