Fülledt erotika

Megint gyütt egy e-mail, hogyaszongya: Tündi lefeküdne veled!

Mármint velem… Jót röhögtem, hiszen már nem először akarnak beleugrasztani valami marhaságba bujálkodás ürügyén. Hogy mibe, sejtelmem sincs, mert már az elsőt is bontatlanul mutattam a rendszergazdinak, aki valósággal felsikoltott, nehogy ráklikkeljek, mert hátha vírus lappang benne.

No de kérdik tőlem a kollégák, mit nyerítek? Mondom nekik hogy szextettre lennék hivatalos, erre pirulva vallják be, hogy ők is kaptak efféle elektronyikus levélkéket. Mintha megannyi szőke hercegek lennénk, a paripánál nagyobb szerszámmal. Ami persze hízelgő, de mégis olvasatlanul, marokszám szórtuk ki a francba a felkínálkozó e-maileket, pedig valahány női név van a naptárban már mind lefeküdt volna velünk, tán még gruppenben is, de úgy látszik, mindőnknek töretlen a hűségünk. Azért még kísérleteznek Tündikéék, bár egyre ritkábban, de tán egyszer átváltanak a férfinevekre, hátha „mások” vagyunk. Vagy jönnek majd viagrás levelek, hogy feltuningolják a lemenő nap erejét.

Azért nékem gyanús az informatikusunk: lehet, csak ki akart minket ütni a nyeregből, hogy egyedül bontogathassa a pajzán leveleket. Mert a füle mintha egyre vékonyabb, átlátszóbb lenne.

Most pedig hallgassunk bele egy nótába (mondhatnám, franciázzunk egy kicsit), ami Kádár-korszakban tiltott gyümölcs volt, és ami a rothadó kapitalizmus perverz szüleményének számított, de mi dafke ezt hallgattuk.Tán ismerős lesz a dallam, ráadásul ma már ez igazán szolidnak számít, például a tévében még egy 12-es karikát sem érdemelne…