Fülledt erotika

Megint gyütt egy e-mail, hogyaszongya: Tündi lefeküdne veled!

Mármint velem… Jót röhögtem, hiszen már nem először akarnak beleugrasztani valami marhaságba bujálkodás ürügyén. Hogy mibe, sejtelmem sincs, mert már az elsőt is bontatlanul mutattam a rendszergazdinak, aki valósággal felsikoltott, nehogy ráklikkeljek, mert hátha vírus lappang benne.

No de kérdik tőlem a kollégák, mit nyerítek? Mondom nekik hogy szextettre lennék hivatalos, erre pirulva vallják be, hogy ők is kaptak efféle elektronyikus levélkéket. Mintha megannyi szőke hercegek lennénk, a paripánál nagyobb szerszámmal. Ami persze hízelgő, de mégis olvasatlanul, marokszám szórtuk ki a francba a felkínálkozó e-maileket, pedig valahány női név van a naptárban már mind lefeküdt volna velünk, tán még gruppenben is, de úgy látszik, mindőnknek töretlen a hűségünk. Azért még kísérleteznek Tündikéék, bár egyre ritkábban, de tán egyszer átváltanak a férfinevekre, hátha „mások” vagyunk. Vagy jönnek majd viagrás levelek, hogy feltuningolják a lemenő nap erejét.

Azért nékem gyanús az informatikusunk: lehet, csak ki akart minket ütni a nyeregből, hogy egyedül bontogathassa a pajzán leveleket. Mert a füle mintha egyre vékonyabb, átlátszóbb lenne.

Most pedig hallgassunk bele egy nótába (mondhatnám, franciázzunk egy kicsit), ami Kádár-korszakban tiltott gyümölcs volt, és ami a rothadó kapitalizmus perverz szüleményének számított, de mi dafke ezt hallgattuk.Tán ismerős lesz a dallam, ráadásul ma már ez igazán szolidnak számít, például a tévében még egy 12-es karikát sem érdemelne…

Süni

Olvasom, hogy megmentett sünöket engedtek szabadon a fővárosi állatkert dolgozói a Börzsönyben, miután átteleltették őket. Szívmelengető hír az ordas világban, hiszen kevés ember van, aki ne kedvelné ezeket a kis motorizált tűpárnákat. Mesék ravaszdi, pozitív hősei ők. Bár a nagyeszű sündisznócska helyett most más sünről hallani, legutóbb rendőrök rikkantották vele tele a világot, így kapcsolva le némi csetlés-botlás után egy jó tüdejű tüntetőt. Hogy aztán ő volt-e az egyik delikvens, akit pucira vetkőztettek, nem tudom. Vérmesebbek már arról beszéltek, hogy testüregvizsgálatot is tartottak, de aztán kiderült, hogy szakszerű prosztata- illetve aranyérvizsgálatban nem részesült senki a rendőrségen.
De maradjunk az igazi tüskés jószágoknál. Vagyis a velem megesett sünakciónál.
Régen volt már, daliás ifjú koromban, mikor egy bársonyos nyári estén készültünk pásztorórára, bakacsinos ég, tisztás, meg minden. De alig kezdtünk bíbelődni egymás ruházatával, mikor olyan csörtetés-fújtatás támadt, mintha egy dragonyosezred vonult volna át az erdőn. Riadtan pillogtunk a lánnyal (nevezzük Évának) egymásra, majd a hajladozó cserjésre, magasra nőtt fűre, mikor egy sündisznó penderült elénk szimatoló orral. Nem tudom, melyikőnk szart be jobban, hisz rejtély, egy ilyen kis négylábú miképp tud ekkora zajt csapni. Persze a süni rögvest összegömbölyödött, mi pedig megkönnyebbülten vettük szemügyre. De fülledt erotikáról már szó sem esett. Mert Éva megtette a lehetetlent: sündisznót simogatott. Mi tagadás, irigyeltem a becéző kezet, még a gügyögés ellenére is. Aztán óvatosan fel kellett karolnom a tüskebökit, hogy másnak is megmutathassuk a táborban.
— Te kis rohadék! — mormogtam a megszeppent, gombszemű áldozatnak, miközben az ösvényen botladoztunk —, elcseszted a nemi életemet!
De igazából nem haragudtam rá. Hiszen messze volt még a táborbontás, és kevés esély volt arra, hogy addig minden este sündisznócsordák csörtessenek az erdőben..