Könyvemberek ideje

…egy szomorú hír: „Kilencvenegy éves korában, szerda reggel Los Angelesben meghalt Ray Bradbury, amerikai író, a science fiction irodalom egyik meghatározó alakja, több nagy sikerű novella, regény – egyebek mellett a Marsbéli krónikák, a Fahrenheit 451 – szerzője.”

Késői kamaszkoromban faltam könyveit, novelláit, hiszen Isac Asimov mellett kedvenc íróm volt, nagyon belefért szárnyaló fantáziámba. Egyébként is: a tudományos-fantasztikus irodalom akkor még reneszánszát élte, nálunk is. Áldott legyen érte Kuczka Péter neve, akinek szerkesztésében jelenhettek meg a Kozmosz és Galaktika könyvek, és amelyek között felfénylett Bradbury neve is.

A jeles író a Fahrenheit 451-et már 1953-ban papírra vetette. Papírra, amelynek gyulladási hőfoka 451 Fahrenheit, azaz 233 Celsius-fok. A kisregényt (amit persze nem égettek el, és remélem, nem is fogják soha), és az abból készült kultikus Truffaut-filmet tán nem kell tüzetesen bemutatni. (Csak szólok: a celluloidfilm is könnyen gyulladó.) Hiszen könyvet égetni kedvenc foglalatossága volta különböző diktatúráknak. Ám akár a regényben, akár a filmben feltűnnek a könyvemberek, akik szétporciózzák egymás közt a világirodalom remekeit, és bötűröl bötűre megtanulják azokat, hogy aztán az üldöztetést is vállalva, valamiféle modern regélőkként járják Amerika tájait. Mondom: Amerikáét, ahol abban az időben, mikor a jeles művet írta Bradbury, javában tombolt a McCarthy-korszak.

De felsejlik a pár éve megtörtént eset is, amikor immár nálunk, Békéscsabán egy agyonművelt jobbikos tündérke felháborodott egy közmeghallgatáson: miképp lehetséges, hogy elhangozhatott az október hatodikai városi ünnepségen a „cionista és magyarellenes” Faludy György verse? Kérdésével önnön tahóságáról tett tanúbizonyságot, hiszen mikor firtatták, egyáltalán tudja-e, milyen verssel emlékeztek az aradi vértanúkra, csak opálüveges tekintet volt a válasz. Magyarán: fingja nem volt. Hál’ istennek, gyufája sem…

Eljátszom hát a gondolattal: tán nekem is könyvembernek kéne lennem. Bevállalnám Faludy munkásságának egy szeletét. Tán még van rá időm, hogy megtanuljam…

Azért remélem, Hobóból sem lesz üldözött igric…