Eke Máté karikása

Billegettem a tévé távkapcsolóját valamelyik kora este, és nem is az immár karcos képek láttán torpant meg ujjam, hanem Vujicsics Tihamér muzsikája hallatán, amely immár olyan, mintha Proust süteményét majszolgatnánk: csikókori emlékeket idéz. Tán nem nehéz rájönni, milyen filmzenéről illetve sorozatról beszélek: A Tenkes kapitányáról. A hatvanas években mindig sóváran vártam az újabb epizódot, hogy az Orion márkájú tévé előtt izgulhassam végig tátott szájjal a kuruc korról készült, valljuk be, kissé naiv tablót, ámbár a tabló titulus is túlzás, hiszen a sorozat szűkös költségvetéssel készült. Ám a színészek, egy ország kedvencei, akiknek zöme már rég nincs közöttünk (Zenthe Ferenc, Basilides Zoltán, Kibédi Ervin), élvezetessé tették a sorozatot.

Mi tagadás, még mindig ellágyulva szemlélem, hogy a mokány Eke Máté, alias Zenthe Ferenc miképp csinál majmot, immáron sokadszor, a mafla labancokból, miközben bőszen durrogtatja karikását. És egyszer sem gabalyodik bele! De azt hiszem, nemcsak engem érintett meg többször is a sorozat nosztalgiája, mert emlékszem, a nem is olyan távoli múltban, ha valamelyik zsurnaliszta a szerkesztői szobában csellengett a hőségtől és uborkaszezontól fásultan, és vigyázó szemeit a tévére vetette, hadd lám, mi is történt a világban, messze tűnő gyermekkorán elmerengő mosollyal adózott az épp akkor pörgő film egy kis részletének. Lett légyen bármely korosztályhoz tartozó.

Van még tehát most is varázsa Buga Jakabéknak, oly annyira, hogy egyik kollégánkat a lobogó gatyás kuruc nevén becéztük. No meg táncjáték is készült Örsi Ferenc által megálmodott történetből, és a közeljövőben a Siklósi Várszínház is műsorára tűzi. (Az már csak hab a tortán, hogy Örsi ügynök voltát éppen nemrégiben firtatták a HVG-ben.)

Ámbár én még mindig azon tűnődöm, ha ennyire bambák voltak a labancok, miképp is bukhatott el a Rákóczi-szabadságharc? Hogy erre rájöjjek, még párszor megnézem a sorozatot…

De ha már Vujicsics Tihamérról is beszéltünk, füleljünk bele a zenébe is, meg aztán azt is láthatjuk, milyen hetykén üli meg Eke Máté a lovat…

5 hozzászólás a(z) “Eke Máté karikása” bejegyzéshez

  1. Tollminátor Uram!
    Nem beszélve róla, hogy a megyénkbéli Szabó Gyua is játszott benne!
    Ami pediglen azt illeti; próbálták lekoppintani szoci változatban is a bunkó ellenséget! Elég ha szovjet filmek bunkó fasisztáira gondolunk, de a magyarok közül sem volt piskóta az Egy óra múlva itt vagyok – Láng Vince tisztelettel! Azt is az dobta fel, hogy olyan művészek buzgólkodtak benne, mint Harsányi Gábor, Koncz Gábor. A két aranyos nyomozóról eszembe jutott egy korabeli blőd vicc: “Mondja a strandon Oszi: Te Dezső, mekkora szerszámja van annak a manusznak! Mire Dezső: Oszikám, a számból vetted ki!” Hivatkozván a szava járására. Csakhogy valahogy azok inkább nevetségesek voltak, mint nemzeti érzelmet gerjesztők. Vajh mi lehettet az oka? Netán akkoriban még jobban működött az egészséges lokálpatriotizmus?

  2. Aggódom Tollminátor Uram! Pont három hete se kép, se hang! Ez olyankor szokott előfordulni, ha valaki a Déli tengereken hajkurássza a rafjaszoknyás csajokat, – vagy 3.14csán rúgják – természetesen érdemei elismerése mellett – a munkahelyéről. Mindenesetre a nyomtatott lap hasábjain soha nem látott nevek szerepelnek mostanság!

  3. Szeretve tisztelt Balambér! Már megölelni sem tudtunk, elbúcsúzni sem! Nem mondom, hogy “hirtelen volt”, de a mi generációnk még úgy élt/nőtt fel, hogy tanulok, olvasok, mident magambaszívok amit lehet, aztán – lázadásokkal teli ugyan, – de majd jól felvesznek a gimi után valahová (egyetemre, emelt szintű szakmunkásba), akárhová, de valamire, valamire mégis jutni akartunk, törekedtünk! Sokat hallottunk, olvastunk a munkanélkülivé válásról, sajnálkoztunk is, de át nem éltük, nem élhettük! Soha! Én, például, mint nő, feleség, bizton meg voltam győződve róla, hogy – olvasva a sok depresszióba esett, önértékelését teljesen elvesztett, az önbecsülésében sárba tiport, hirtelen magábazuhant “kirúgott” férfiember sztoriját – én majd igenis “kezelni tudom”! Azt hittem, mindez, csak intelligencia kérdése! Lófaszt, – ha latinul is szabad itt beszélni – ! Azt hittük, ha rendesen dolgozunk, megbízhatóak vagyunk, abszolut elkötelezettek és lelkes “jómunkások” (mert ebben szociálizálódtunk), minket nem érhet baj, hogy ez csak “másokkal”, a henyékkel, a kötelességtudásnak a közelében sem lévő, sunnyogókra vonatkozik! Hát nem! Tollminátor – mert kit is érdekelne a mérhetetlen műveltsége, könnyedén sikló tolla, emberséges és ízes szófűzései, meglátásai, tárgyi, szinte lexikális tudása/olvasottsága, lelkiisemretes munkabírása – ettől a “cégtől” – a Néplaptól, el lett bocsájtva! Kész! Senkit nem érdekel , hogy 59 éves, hogy van egy autista – örökké gondozásra szoruló – fia, hogy a 3 hónapig járó munkanélküli segély lejárta után semmi, SEMMI bevétele nem adódik, mert, hogy munkát találni egy “bölcsésznek”, egy 59. éves embernek aki egész életében dolgozott és “hitt” (utólag persze érezzük: hiba, kényelmesség, naivitás), – leesett álakkal – itt, már szinte lehetetlen! Meg fogom, meg fogjuk, meg kell oldani! NEM fogjuk megtenni a szívességet ennek a szemét, mocskos világnak, hogy beledögöljünk! Nem hagyjuk magunkat kikészíteni! (nyugdíjunk sem lesz talán…mert még nyugdíjba sem engednek). Én, amíg a két kezet mozdítani tudom, ennek az Embernek mindene meglesz! Ha Japánba akar utazni (hál’ Istennek nem akar), akkor oda fog utazni! (hülyéskedem persze, de meg kell valljam, be vagyunk szarva).
    Neked viszont muszáj mindent értened! Csókolunk és búcsúzunk, kivételes szeretettel! És nem. Nem szakadunk el egymástól! Majd jelentkezünk valamiképpen Nálad! Köszönünk mindent, az összes építő figyelmedet, az összes hozátett szót…
    Barátsággal : Ofélia és Tollminátor…

  4. Valmint a “blognak” vége! Senki, senki nem “értékeli”! A kutyát nem érdekel!…Majd megfogjuk egymás kezét, és szépen, csendben, felülről nézzük, hogy kinek, mi az “érték”…Jelenleg a pénz! Semmi több. Én nem tudom. Ha mi kiveszünk (bocsánat a nagyképűségért) mégis mi marad…? Ha elmennek – ha nincs szükség – a tanítókra – mégis mi lesz ezzel a nemzettel…?
    Csak hányom a vért aggódva és sírva, bocsánat ezért…

  5. Tollminátor Uram! Ofélia! Pill Elemér! Amálka!
    Azért reagálok ilyen soká, mert eddig csak hápogtam. Azt, hogy én hülye módon beletrafálok a valóságba; gondolni sem mertem, Nem mertem gondolni azt, hogy pont a megye újságírásának veteránja, aki cizellált nyelvezetével a hóttakat is mosolyra derítette, – csak úgy! – lapátra kerülhet. Az elbulvárosodás ugyan nekem sem tetszik, de maga a lap – már csak amiatt is, mert a 90 éves anyám reggel ezzel kezdi a napot – meghatározó számomra már vagy 40 éve. (Egyszer ugyan majdnem lemondtam mérgemben, amikor Szekeres elvtárs osztálytársa volt a főszerkesztő és minden nap azt olvashattuk, hogy Stern Laci bácsi fia most milyen okosat mondott. De kibírtam azt is.) Abban biztos vagyok, hogy tudtátok, hogy ki vagyok, hiszen évtizedek óta jártam be már a régi helyre is, hol Nagy Zsolttal, hol D. Szabóval (aki hirtelen – túlkorosan ugyan, – de nagyon nyugdíjas lett), hol Bangyival, hol Gyurival volt ügyletem, de csíptam a buráját Hajnal Jóskának is – nem az volt a meghatározó, hogy balos valaki, vagy jobbos, – csak ne legyen nagyon kilógós valamelyik oldalra. Tollminátor Urammal ugyan csak üdvözlés gyanánt váltottunk néhány szót, azt is magázódva, – de az nem azt jelenti, hogy nem ismertem a munkásságodat, melyről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Eltűnt Stanga Úr is; nem lesz hová írnom, mert hogy azt megválogatom, hogy “kivel állok szóba”! Én nem “faszbukkolok”, nem csetelek – legfeljebb botolok. Mindenesetre ha majd egyszer találkozunk a szolnoki flaszteron, valamelyik gatyaszaggató közelében – van még egy sör tartozásom! (tudod: a Kossa ügy!) Mivel zárjam? “Ember küzdj és bízva bízzál!” s “lesz még egyszer ünnep a világon”! Elemérnek hűtött komlószörpöt, Oféliának – Amálkának egy virtuális puszit, amit légy szíves áradni helyettem! “Éltem és ebbe más is belehalt már!”

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>