Tökfilkó

Emlékszem, hajdan volt csikókorom idején mennyit snapszeroztunk Gál Béla barátoméknál. Pirkadatig forgattuk az ördög bibliáját, olyan izgalmas volt. Nem ment rá egyikünk gatyája sem, pusztán gyufaszálak tornyosultak a szerencsés nyertes előtt.

Aztán jött a katonaság, az öreg szárcsa korszak, amikor a lokátortelephelyen a vonyító unalmat oldandó, szintén heves kártyacsatákba bonyolódtunk, persze nem a NATO ellen. Ott már emeltük a tétet, vagy cigiben játszottunk, vagy forintos alapon gusztáltuk a lapokat, már amit a füsttől, illetve a becsempészett lőrétől látni lehetett. A billegő asztallábat pedig turistaszalámi-szeletekkel támasztottuk ki.

— Renonsz! — bődült el néha a vesztes, de nem vettük komolyan. Így kaszinóztunk mi akkoriban.

Tegyük hozzá: a főszereplő a magyar kártya volt, ami, ha jól megkaparjuk a lapokat, no, nem cinkelés céljából, feltámad a sanda gyanú, hogy nem is magyar. Mert másképp bizony Tell-kártyának hívják, ugyanis a lapok némelyike a Schiller által is megénekelt svájci szabadságharc alakjait ábrázolja. Nos, ezt népszerűsítette egy Schneider József nevezetű fazon nálunk az 1800-as évek elején (áldassék a neve!), mert a kártyalapokra mégsem véshetett magyar szabadsághősöket, hiszen az osztrákok rögvest beszálltak volna a partiba, rövid úton elkobozva a kártyapaklit.

No de még így is magyar virtusnak számított akkoriban a Tell- azaz immár magyar kártya lapjait kevergetni. Ami most már, úgy tűnik, fitymálandó, mert a Magyar Snapszerszövetség pályázatot hirdetett olyan kártya megtervezésére, amelyek lapjain a mi nemzeti hőseink pompáznának, így srófolva feljebb a büszke öntudatot. Némelyek szerint dicséretes a gondolat, de én úgy vélem, ez már inkább a “Magyar seggbe magyar lófaszt!” vonulathoz tartozik, még ha emiatt tökfilkónak tartanak is…

De ha már szó esett itt katonaságról, szerencsejátékról, turkáltam egy picit a lemezesládában is valami magyarosch után, fel is leltem egy Deep Purple-nótát, amit Vikidál, a nagy magyar dalnok is az ajakára fűzött, de hiába no, itt is az eredeti jobb… Hallga csak!

2 hozzászólás a(z) “Tökfilkó” bejegyzéshez

  1. Na, Tollminátor Uram!
    Játsszunk el a gondolattal: a tökfilkónak el tudnám képzelni Gyurcsányt, zöld disznónak a rózsás orcájú Torgyánt (Isten ments, hogy ő lenne a piros – az nagyon hasonlít a vörösre!). Juhé!!! Micsoda durákot lehetne játszani egy ilyen csapattal!

Hozzászólás a(z) Balambér bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>