Meglepi

Meglepi volt a Csillag születikben. Az történt, hogy Mészáros János Elek megpödörte a bajszát, és megnyerte a versenyt. No jó, közben énekelt is, szívhez és fülhöz szólóan. Tegyük hozzá: nem ez volt az első meglepetés, hanem az, amikor kissé kihízott pulóverében először dalra fakadt, katarzist nyújtva nézőknek, hallgatóknak. Aztán Mészáros János Elek szorgosan végiglépkedett a grádicson, kultúrmissziós batyuját magával cipelve, egészen a döntőig, sokszor már öltönyben, klakkban-frakkban. Engem elvarázsolt személyisége, bár az első meglepetésen túl kissé hozzászoktam, de mindig vártam, mit fog nekünk prezentálni, hogy elandalodhassak általa. Tehát csak dicsérni tudom a dalnokot, bár a dobogó legfelső fokán én is a Quantum XXL-t láttam volna szívesebben.

Mert ők viszont minden produkciójukkal elkápráztattak, vadi újak voltak, frissek, ropogósak, jó adag humorral nyakon öntve. Míg őket láttam, azt hihettem volna, milyen könnyed, kisujjból kirázott koreográfiák ezek, mert oly tökéletesek voltak, oly bohókásak, hogy csak a próbákon készült felvételeken derült ki, nehéz kenyér ez, tengernyi verejtékkel készülnek, tán azért, hogy a fellépésen viszont véletlenül se érezzük az izzadtságszagot. Egyet is értettem hát a zsűri óhajával: ők a tánccsoportot látták volna szívesen az első helyen.

Ám a mit tudom én hány ezer ujjú cézár, a nézősereg, másképp nyomorgatta az SMS-billentyűket, mert már itt a zsűri nem dumálhatott bele, hiába sugallta, hogy nyerjen az ő szíve csücske, és hiába szórta bőkezűen a tízeseket, leszámítva persze a rakoncátlan Puzsért, bár most mintha ledorongoló stílusát sztaniolba csomagolta volna. (Egyáltalán: mindig csodáltam a fürge ujjú ifjúságot, midőn költségeket nem kímélve egymás közt váltottak zongoraszonátáknak beillő üzeneteket a mobiltelefonon, akár utcán, akár buszon, akár a suliban. Igaz, a költségeket valószínű, a szülők állták. Ám most, úgy látszik, elrenyhült az ifjúság, vagy ínhüvelygyulladást kaphatott, netán a szülők intettek be, mondván, nem fizetik a szavazatokkal felérő SMS-dömpinget, így maradhatott hoppon akár a Quantum, akár a szintén tehetséges Szirota Jennifer.)

Mondom, aztán jött a meglepi, tán ezen pödrött bajszú dalnokunk csudálkozott el a legjobban, és a nyeremények súlya alatt, az obligát, riporteri hülye kérdésre válaszolva pedig Pál apostolt citálta volna, ám közben meghatottan elsírta magát.

Azóta reszel a nehézség: vajon mit mondhatott Pál apostol?

9 hozzászólás a(z) “Meglepi” bejegyzéshez

  1. A táncosok félelmetes, világszínvonalú produkciókkal jöttek! Ne mondja senki, hogy nem volt szórakoztató…? A többi, egyik sem ütött akkorát! Szép, szép a kultúra, örvendek is, hogy bekúszott a csatornára! De a tehetség az náluk világlott ki egyértelműen! Hiába játsszák most az eszüket, érvelnek bármit is kurva nagy operarajongók! Megint a középszer győzött! Dafke…
    Puzsér szerint megint a “szegénylegény nyert” – ahogy nyilatkozta! Támadják is vehemensen, lehordva őt mindennek! Már a lábán nem áll meg egyik fórumon sem! Mert, hogy a “János, az aranytorkú…”
    Mert képtelenek képekben gondolkodni, “elvonatkoztatni”. Ezért van annyi átlagember, aki természetszerűen az átlaghoz is vonzódik! Mészáros Jánossal mindenki tud azonosulni. A kövérek, a csendesek, a hivatalnoko, a csirketenyésztők, a bajuszosak, a reformátusok! A “mi fiúnk”! A táncos csávok meg “távolinak” tűnnek számunkra, mert érezzük, hogy kimagaslóak! Amilyenek legtöbben, sosem leszünk! Ha nem is utáljuk őket, de a magunkfajtára voksolunk!
    Puzsér már az első körben kiszűrte a szemetet, kegyetlenül! A többiek meg rózsacsokrot dobáltak a reppelő 5 éves cigánykölöknek is! A többiektől a Prügyi duó is nyugodtan győzhetett volna! Az más kérdés, hogy a Quantumtól – ösztönösen – nekik is leesett az álluk! Nem szoktak hozzá…Míg a többihez…!
    Én csípem Puzsért! Abszolut új szemléletet hozott! Unatkozni nem lehetett (pláne kiszámítani) mellette! Ezt nevezem én “XXI századi zsűritagnak”….
    Mészáros János E.-nek meg sok szép napot! Ő aztán a helyén fogja kezelni a helyzetet! Szeretem őt! Ámde nem csodálom…

  2. Abban is sok igazság vagyon, amit Tollminátor uram ír, meg abban is, amit Ofélia. Én őszintén szólva nem vagyok nézője ezeknek a műsoroknak – nagyon még a tévének sem, – de Mészáros ténykedésére odafigyeltem. Való igaz, hogy a közönség a “legkisebb királyfit” értékeli, de azért az is tény, hogy nem volt ő annyira rossz, hogy jogosulatlanul legyen első. Lehet, hogy véletlen volt a “pulóveres Bagó”, meg egyéb póz, de lehet, hogy volt mögötte némi tudatosság. Az ember általában közelibbnek veszi, ha valaki esendő, – olyan, mint ő, vagy én. “Felkapom a kis lélekmelegítőmet, beszaladok a studióba, aztán dalinkózok egyet.” Valahogy úgy, mint amikor valaki csak úgy jókedvében előad valamit, aztán az esélytelenek nyugalmával várja az eredményt – és megnyeri. Hányszor voltam már úgy, hogy valamilyen pályázatra írtam anyagot, az utolsó órában már csak a szomszéd városban tudtam feladni: mindig ilyenkor nyertem. Ha nagyon görcsösen készültem, akkor úgy eltoltam, hogy nem lehetett ráismerni az eredeti elképzelésemre. (Ezt már iskolás koromban észrevettem magamon. Ha gyorsan megírtam – jól – egy fogalmazást és sok volt hátra az időből, addig javítgattam, hogy két jeggyel rosszabbat kaptam rá, mintha mindjárt leadom.) A közönség már csak ilyen! (Szabó Iván klasszikus mondását is idézhetném a “tagság nem leváltható” mottóval, amikor pofára esett az általa elképzelt igazi demokrata társasággal. Amikor elkezdte a szűk körével szétverni az MDF-et. Végre sikerült: Ibolykával!) A néző sem leváltható!

  3. Kedves Balambér!

    Egyszerűen kifekszem ennyi profizmustól! Én már csak akkor vagyok
    boldog, ha meglepődhetek. Mert láttam már szinte mindent (és mindennek
    az ellenkezőjét is!) Ez kiváló, iszonyú munka és tehetség, kreativitás van
    emögött! Mondom ezt úgy, hogy gyerekkorom óta operajáró voltam!

    Nézd meg a kedvemért….

    http://www.youtube.com/watch?v=R1h123UaP3U
    http://www.youtube.com/watch?v=f-DVnghl21k

  4. Közben eltűnt az előző hozzászólásom? Mi van itt?
    Mozillában látható!
    Tehát: kifekszem ennyi profizmustól, egyszerűen már csak akkor vagyok boldog, ha meglepődhetek. Mert láttam már szinte mindent (és mindennek az ellenkezőjét is.) Nagyon tűzbehoz a szorgalom, a fegyelem, a tehetség és főleg a kreativitás! Iszonyú munka van ezeknek a fiúknak a produkciói mögött!
    Mondom ezt úgy, hogy igen sokat fordultam meg az Operában, már gyerekként!
    Akkor még egyszer megpróbálom:

    http://www.youtube.com/watch?v=R1h123UaP3U

    http://www.youtube.com/watch?v=f-DVnghl21k

  5. És még valami…Azt is Puzsér mondta – elismerésül – Mészáros János Eleknek: Iszonyatos érdem, hogy sokan életükben három operabetétet ha hallottak! És azt is tőled…Kétségtelen, én is örülök (mindkét szememmel), hogy a pasi viszi a zászlót! Én, személy szerint kifejezetten sírtam, amikor “A jó lovas katonának…” dalt énekelte, valami fantasztikus háttértáncososokkal a háta mögött! Egyszerűen büszkén roptam! Érdekes dolgok ezek, na! nem szabad összeereszteni két ilyen műfajt…

    http://www.youtube.com/watch?v=ylXC15XrJQs

  6. Ja, és azt még nem fűztem hozzá, hogy mindentől függetlenül Puzsérnak nagyon csípom a buráját. Ismertem már vagy 10 éve a Hír tévéből, ami a szívén az a száján. Mint nekem. Nem szeretem, ha valaki szembe dicsér, a hátam mögött meg megjegyzi, hogy “nézd, az a hülye elhitte, hogy ő tényleg egy faßa gyerek!”

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>