Újratemetetlenül

Azt hittem, újratemetésekben már jók vagyunk, hiszen már ezt tettük Rajk Lászlóval (Hej, ha Laci most élne, de közénk lövetne — utalt a temetési menetben Rajk belügyminiszteri múltjára az egyik gyászoló), Nagy Imrével és társaival, no és Horthy Miklóssal.

De tévedtem, én kis hülye, mert nekem úgy tűnik, Nyirő József újratemetése a visszafogott pompa ellenére bohózatba fulladt. És kudarcba. Nem tudom, ki a hibás, hiszen mint mindig, folyik az egymásra mutogatás, no meg olyan találgatások is napvilágot láttak, hogy tán Szőcs Géza vitte volna aktatáskájában a hamvakat, miközben a román hatóságok mindenütt keresték.

Egy biztos: mindenképp diplomáciai kudarc is egyben, mert ahogy általában minden újratemetés csendes tüntetéssel jár karöltve, és mivel Erdély neuralgikus pont volt és lesz, aligha meglepő, hogy a románok nem nézték jó szemmel a készülő ceremóniát.

Mi több: addig-addig huzakodtunk a román kormánnyal, hogy nemcsak Nyirő József hamvait keresték gőzerővel, hanem egyáltalán: már azokon az utcákon, oskolákon szőröznek, amelyek a jeles író nevét viselik. Pontosabban azt, hogy törvényesen kapták-e nevüket? (Sanda gyanúm, lesz ott csűrés-csavarás, hogy kisüssék: nem.)

Jeles írót mondtam, mert szerintem Nyirő az. Ezt onnét tudom, hogy olvastam pár könyvét, és jónak találtam: hol komoran balladisztikus, hol bájos humorú képet festett a székelységről, olvasmányosan. Élvezettel kóstolgattam a kivetkőzött pap szókincsét.

Na de hát ott az a kurva politika, no és a múlt firtatása, felróva Nyirőnek, hogy a nyilas parlament tagja volt, megint szakajtott egyet a nagy magyar összetartozást szimbolizáló kacagány feslő varrásán. Csak persze megint hülyén állok itt: mert akkor nem tudok mit kezdeni például Páger Antallal, aki a nyilas érában vállalt szerepe miatt szintén sáros volt, emigrált is, csak később jött vissza, aztán Kossuth-díjat is kapott. No és pont a napokban láttam zseniális alakítását a Szent Kristóf kápolnája című tévéfilmben.

Tehát Nyirő nem ezt a bohózatba illő kálváriát érdemli, amit most járattak vele. Hanem minimum azt, hogy végre otthoni földben nyugodhasson…

3 hozzászólás a(z) “Újratemetetlenül” bejegyzéshez

  1. Így igaz, ahogy ezt Uraságod látja! A norvégek sem tagadták meg Knut Hamsunt, aki megírta az Éhséget, aztán fasiszta lett. A nyustyuk sosem voltak normálisak és már nem is lesznek!

  2. Egy biztos: mindenképp diplomáciai kudarc is egyben, mert ahogy általában minden újratemetés csendes tüntetéssel jár karöltve, és mivel Erdély neuralgikus pont volt és lesz, aligha meglepő, hogy a románok nem nézték jó szemmel a készülő ceremóniát.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>