Uborkaszezon
Amikor már nem lehetett tovább húzni a gumit a rendőrgyilkosságok ügyében, amikor már a cigánygyilkosságok bogos fonalába is belegabalyodott a kereskedelmi tévé reggeli műsora (holnap azért tovább bogozzák), laza, üdítő, habkönnyű kis hírt pászítottak amúgy desszertként hazánk szomorú történéseihez. Uborkaszezon lévén ebbe a blokkba már minden baromság, disznóság belefér, egy kicsit büszke is vagyok rá, nem mi mentünk le ennyire kutyába, azaz disznóba. Igaz, szemléltettük. Mármint a tévé.
Merthogy valamely kies kis olasz városkában, tán turistacsalogatóként, malacvisító versenyt celebráltak. Amin akár könnyedén túl is lendülhetnénk, hiszen, teszem azt itthon, Túrkevén pedig kakaskukorékoló versenyt rendeztek nem is olyan régen. Hogy mely piros tarajú kukorékolta be magát dobogós helyre, nem tudom, de lehet, hogy a gazdi ezt suttogta kedvenc kókasa fülébe, hogy ösztökélje: — Kukorékolj, waze, mert különben a faroktollad csendőrkalpagon fog cicázni! Ez rendben is van, ki ne szurkolna kedvenc tollas dalnokának? No meg hátha kap a győztes egy cédényi lehetőséget, amit aztán pitymallatkor benyomunk a lejátszóba, inkább erre ébredjünk, mint autótúráztatásra!
No de a malacvisító versenyen nem a röfik farkincáját húzogatták panaszos visításra késztetve a delikvenseket, hanem maga az ember ment le állatba. Ők visítottak a színpadon, a túlművelt, ámde foghíjas publikum örömére. Még meg is hágták egymást, mármint a versenyzők, legalábbis imitálták, miközben az emsének maszkírozott ember(állat) kéjesen visított. Homo ludens, mi?
Ennél még lesz biztosan lejjebb is így uborkaszezon idején, bár múltkoriban már a taknya-nyála egybefolyó szauna-világbajnokságnál is erősen kapaszkodtam. Ezért hát az uborkaszezonról a kovászos uborka jusson inkább eszembe. Bár kedvenc fizikatanárom, még a gimnáziumban, réges-régen azt magyarázta egy kísérletnél: — Itt pedig akkora térerő van, hogy még a kovászos uborka is megszólalna benne…
No de ha már állatságokról esett szó, hallgassunk bele, hogyan danol az Animals együttes a felkelő nap házáról, hátha helyükre kerülnek a dolgok. Mert állati…
2010. 08. 10., 21:57
Tollminátor Uram!
Megint beletenyereltél lelkem legmélyebb bugyrába! Kétseggek között gyötrődök, hogy vajon a malacvisító verseny résztvevőinek is meg kellett-e húzogatni a farkinczáját! (Netán Balóné farkinczaesztéta minő kategóriába sorolná - igen komoly dógok ám ezek!). Ami meg az Animals-t illeti: nem véletlenül a kedvenc számom a “Felkelő nap háza”. Volt kulturdiektor koromban (’60-as évek vége) volt egy zenekarom: a Telstar, aki csak ezt az egy számot tudta játszani - márminthogy úgy igazán! De itt már megint témánál vagyunk: akkor egy kis községben 34 taggal gitárszakkör működött! Ez valahogy olyan volt, mint ma egy számítógép őrület. Nem is volt teljesen normális, aki nem tudott gitározni. (Pl én a botfülemmel - de én meg csináltam egy tanfolyamot! - így a megtűrt kategóriába tartoztam!) Említettem a Telstart - a zenekar természetesen az első meteorológiai műholdról vette a nevét, melyről viszont a Tornados együttesnek volt egy igen szép száma! (De szolnokinak mondjam, hogy hun folyik a Tisza?) Érdekes az is, hogy nemcsak az Animals volt “Állatok”, hanem a zenekaroknál úgy tűnik volt némi atavisztikus bélyeg: Dogs (Kutyák), Monkees (Majmok). Lám, mit összenosztalgiázik az ember, ha nem hal meg túl korán!
2010. 08. 11., 17:38
Balambér uram!
Amúgy gusztust kaptam a Majmokra, délelőtt belehallgattam nehány számukba, aztán átlendültem a Kredencre…
Hogy Krisztina királynő eltűnt mostanában, az bizonyos, lehet, hogy ilyen tárgyú tanulmányúton vesz részt…
Én sosem voltam olyan kreatív, hogy valamely hangszert gyötörjem, maradtam a léggitárnál, ahogy már másutt írtam.
2010. 08. 12., 16:27
Aha! Tehát a gyugója nem volt a konnektorhoz csatlakoztatva! Így az akkori közeg nem mondhatta el Neked a klasszikus szöveget: “Deltoid gatyó? Vellanyos citera?”
2010. 08. 13., 08:14
Balambér uram!
Én egy másik változatát ismerem: “Állj-állj megállj! Se dimangó?? Se kacskaszem?? Kellett neked tájfunkabát meg elektronyos citernya!