Sekszpír
És most vidámabb dologról, bár a dolog attól vidámodott meg, hogy kezdő korrektorkodásom idején történt, ami azért már évtizedeket felölelő homályba tűnt. Ám még most is pirulok belé, ha eszembe jut. No de aki nem tudná, a korrektori munka annyit tesz, hogy ül az ember pápaszemmel, piros pennával, régen a kéziratok és a levonatok halmai közt, manapság a monitor előtt, és gyomlálgatja a helyesírási hibákat. Több-kevesebb sikerrel. Hiszen olyan ez a rohadt sajtóhiba, mint a parlagfű: kiirthatatlan, legföljebb mérsékelhető. Mert aligha tudna nekem valaki olyan sajtóterméket mutatni, amiben nem lelhető fel valami hibuci.
No de még a szakma elején jártam, ifjú titánként, és rögvest az asztalomra pottyantottak egy színházi műsorfüzetet, rágjam át magam rajta. A teátrum épp egy Shakespeare-darabot porolt le, tán a Hamletet, erre már nem emlékszem. Egy biztos, a ködös albionbeli mesternek elég furmányos neve van, kezdő kéziszedőknek általában beletört a winkelje, aztán meg ha ugyancsak kezdő korrektor szántotta végig tekintetével, garantált volt a hiba. Tanakodtunk is régente, miért nem írjuk inkább fonetikusan Sekszpírnek, netán Sexpírnek, jobb esetben Seggpírnak, de nem hiszem, hogy az Akadémia ugrott volna újításunkra. Maradt hát Shakespeare. Ennek a névnek futottam neki, fel is lelve benne egy hibát, korrigáltam is, nem sekély kéjjel, eltelve zsenialitásommal, hogy leterítettem egy kapitális bakit.
— Csak ne tudnék ennyire! — sóhajtottam, ahogy Sárik Pista, a művezetőnk szokott.
Innentől már virgoncan korrigáltam tovább. Estelente boldogan paskoltam a kispárnámat, és már azon gondolkodtam, hogy tán rá kéne hímezni a Mester nevét. Vagy az enyémet…
Aztán pár nap múlva kivágódott a korrektori szoba ajtaja, és Sárik Pista lépett be, egy már kész műsorfüzetet lobogtatva.
— Ki olvasta ezt? — kérdezte nyájasan.
— Hát én! — vakkantottam büszkén.
— Majdnem jó! — mondta elém tolva, majd rábökött Shakespeare nevére. Pontosabban a Villiamre. Igen, egy vével… Büszkeségem lángpiros fülekkel zuhant romokba. Később hallottam, hogy ne kelljen újra nyomni a műsorfüzetet, a jegyszedő nénik ragasztgattak szakmányban W-t a Villiam elejére.
Azóta, ha Shakespeare-darabot játszanak, csak sunnyogva járok színházba….
2010. 07. 28., 11:26
Tollminátor Uram!
A jó öreg Hofi jut eszembe a sztoridról, amikor leírták a nevét ff-el. Nem mondta ő - egy f! Aztán leírták y-nal. Nem mondta ő - i! De ha lehetne nagy H-val!
Hajdan különben szokás volt magyarítani a neveket. Mennyivel könnyebb dolgod lett volna leírni Lándzsarázó Vilmost, vagy netán Marcus Tullius Cicero-t Kuti Borsó Márkként! Lehet, hogy még a Fakerítés-díjat is megkaptad volna hajdan Makóról elszármazott németes nevű díjalapítónk emlékére!
2010. 07. 28., 20:07
Ez nagyon jó! Budapesten, a Lövőlde utcában van egy kocsma, Shakesbier a neve…nekem ez jutott eszembe, néha a fiúk lenéznek oda és először igen meglepődtem, mikor beszóltak, szia, elmentünk a Sekszbírbe! De ilyen korrektúrás emlékem nekem is van a régi KSH-ból. Az ÉVKÖNYVBEN, az évi szent kiadványban egyszerűen nem lehetett hiba. Ezért vagy háromszor, négyszer is “összeolvastuk”. Aztán amikor egyszer! kiderült, egy számjegy csavartan maradt meg, a 6 és a 9 szórakoztak velünk, és hát - valamennyi példányt, ezeret, ki kellett egyenként javítani.Föstő meg fekete tűfilc, aztán neki…
2010. 07. 29., 08:16
Balambér uram!
Okoztál némi fejtörést, hogy ki lehet a makói illetőségű Fakerítés, de azért sejtem, hogy Pulitzerre gondolsz!
Hofi pedig? Beszartam a röhögéstől, midőn előadta, miképp vette fel őt Szendrő József a Szegedi Nemzeti Színházba… Kicsit meghülyítette a titkárnőt….
2010. 07. 29., 08:19
Cili!
Mint ahogy Hamlet mondotta volt: “To Beer or Not To Beer”
2010. 07. 29., 08:32
Cilike! Ezek szerint Te a KSH-ban dolgozol…? Én is majd húsz évig dolgoztam a környéken (Keleti Károly u.-Kitaibel Pál u.) de nem emlékszem - ha jól értettem - a Shakesbier kocsmára…Nem a Lövőház utcában van véletlenül? Mert Lövölde utcát nem ismerek Pesten.
Balambér! Ha még jársz erre…Nem értem a “Fakerítés díjat”…Addig megvan, hogy talán Pulitzer Józsefre gondolsz, mint Makó szülöttjére és később amerikai újságíróra, akinek az emlékére alapították a díjat, de a “fakerítés” miből képezendő…? (litzer vezetéket jelent németül, vagy talán a “pu” valami FAsza zsargon…?)
A sajtóhibákat egyébként valamikor még gyűjtöttem is, irdatlan mulatságos dolgok sülnek ki belőlük. Egy időjárás jelentésben jelent meg egyszer, hogy: felhős lesz az ég, többnyire borult, reggel többfelé PÁROSODÁS várható! Állítólag sokan betelefonáltak, hogy mégis hol…? Mert arra vennék az irányt…:-D
2010. 07. 29., 09:26
Na, az imént “egyenesben” sikerült megjelenítenem egy “leiterjakabot”! (Volt akkora, mint Makó Baumgartenhez!) Akkorát puffantam, mint az ólajtó; ugyanis Baumgartenre gondoltam, de ő Budapesten született! Kellemes fejtörést okoztam Nektek, nekem meg előbb kellene gondolkodni és azután írni! Exkűzmí!!!!
2010. 07. 29., 10:21
Balambér uram!
…no jó! Ezzel a djjal is kiegyeznék…
2010. 07. 29., 10:43
Semmi gond Balambér, sőt bosszant, hogy nem jöttem rá - némi csavarral - Baumgartenre. Jó feladvány volt! Imádok bírkózni…
2010. 07. 29., 11:10
Ofélia!
…mán meg egész nap a párosodáson jár az eszem….
2010. 07. 29., 11:15
…akkor sem írom ide a telefonszámom… (bocs. Több komolyságot, na)!
2010. 07. 29., 16:15
Kedves Tollminátor! Csak óvatosan szeretném megkérdezni, hogy ilyen újságírói múlttal hogyan tud egy lapon (szoljon,hu) megjelenni az alábbi cikkek szerzőivel?
(csak a mai termés)
- Borzalom: tömeges halál a betelepültek között
- Nem vehette a szájába, ezért megfektette
- Elhült a nő, mikor ajánlatot tett neki a telefonban a férfi
2010. 07. 29., 20:46
Ofélia, igazad van, a Lövőház utcában van az a kocsma, már hogy így a lövéseken meditálgatunk, van egyébként Lővőlde tér, a VII. kerületben, de nem fokoznám tovább…nem vagyok már káeshás,a történet nagyon régi. Most akkor bevallom így a nagy nyilvánosság előtt, hogy hosszasan kutattam én is Balambér rejtvénye után és piszokul dühített, hogy nem találtam meg a megfejtést úgyhogy nagyon jól szórakoztam végül a rejtély megoldásán.
2010. 07. 29., 22:34
Örülök neki, hogy a hölgyeket ilyen rafinált módon tudtam megörvendeztetni! Legkevésbé gondoltam, hogy éppen abba a csőbe fogok beleszorulni, amit Tollminátor uram felvázolt Sexpírrel! Azért nem volt olyan könnyű feladvány, mint a nehéz fejű rejtvényfejtőről mondják, hogy napokig töri a kókuszát, hogy mi az, hogy négy lába van, esznek rajta és a vége sztal! Azzal viszont már sikerült beugrasztani, hogy milyen színű nyakkendőben írta Lenin a tőkét!? Merthogy ugye, milyenben írta volna, ha nem vörösben!
2010. 07. 30., 08:29
..Marx pedig békésen kapálgatta Othellót…
2010. 07. 30., 09:02
Kedves Sabti L.!
Óvatos kérdésedre óvatos válaszom: én nem kívánok ebbe belebonyolódni… Azért még annyit: a Szoljonon megjelenő cikkek címét általában nem maguk a szerzők adják…