Állok lenn, a szerkesztőség kapuja előtt, épp tüdőzöm le a reggeli utáni első cigimet (mert evés után nem kétséges, rágyújtani egészséges, mondta még rímbe szedve hajdanán a gimiben miniszoknyás osztálytársam a menza után, aztán lezúdultunk a Tisza-partra Portit szívni), na szóval állok a kapuban, mert oda száműztek minket, csökkent értékű, dohányzó placebókat, mikor jönne ki a kollégám, no de az ajtó ilyen elektronyos, vagy mi. Kártyával nyílik bévülről-kívülről. Látványos kárörömmel nézem az ajtóüvegen át, ahogy a száguldó riporter liluló fejjel kártyája után kurkászik a táskájában, de jó ideig nem leli. Az enyém pedig ott a kezemben. De nem mozdulnék. No de végül, miután kiborított mindent, és előkapta azt a fránya plasztikkártyát, ki tud dúródni a kapun, és megjegyzi kínjában röhögve:

— Kinyithattad volna, ha már itt szobrozol!

De én tovább kajánkodom:

— Mit csináljak, ha szeretek genya lenni?!

Ezen eltöpreng egy kicsit, aztán válaszol:

— Jó is az!

Hallga csak!

Címke: genya, kártya, Porti   Komment:

A bejegyzés 2010. 06. 11., 12:45-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.