Jézus törülközője
…és ha már az előző posztomban retorikáról dödörögtem, most lendüljünk át Böjte atyára. Aki talpig ember, tán nem kell mondanom miért, mindenki ismeri misszióját Erdélyben. Aki nem, nézzen utána eddigi munkásságának. Nem véletlen hát, hogy ő tartotta a csíksomlyói búcsún az ünnepi szentbeszédet. Előrebocsátom, nem vagyok templomjáró lélek. De ha tehetem, mindig megnézem ezt a magasztos, jeles eseményt a tévében, amely a magyarság együvé tartozásának is szimbóluma.
Lehet, pofátlanság nekem erről írni. Mert én pusztán itthon, a fotelből nézem, miképp gyűrődnek ott az emberek, nem vagyok ottani részese az áhítatnak, de hát zarándoktípus sem vagyok, utazási fóbiám van (Böjte atya tán azt mondaná rám: én is tápos vagyok), engedtessék meg hát, hogy itthon örüljön a lelkem.
De Böjte atyánál tartottunk, akinek szentbeszédét oly szívesen figyeltem, rég feledve gyermekkorom padrugdosós unalmát, miközben a pap kongó beszédét hallgattam a nagyi mellett kucorogva. De Böjte atya beszéde rögvest fülön ragadott, hogy egyéni retorikájával végigtereljen mondandóján, mely a csüggedés ellen, az együvé tartozás erősítéséről és a szeretetről szólt. Mert beszédében sajátosan, szerencsésen ötvöződött a régi, klasszikus, emelkedett stílusú oráció az új, a friss kifejezésekkel, szófordulatokkal, élvezetessé téve az elmélkedést a mai ember számára. Mert Mária nem nyafog. Mert Jézus nem dobja be a törülközőt. És nem azt mondja Nikodémusnak, hogy fiú, későn jöttél, mert elment a vonat… (Vizuális alkat lévén, látom, ahogy Jézus és Nikodémus pihegve nézik, ahogy a pályaudvarról kihúz az intercity.)
Így teszi tehát még plasztikusabbá mondandóját Böjte atya, amiben csipetnyi humor is fellelhető, de hát csüggedt ember ritkán humorizál… Idézhetnék még hosszan a szentbeszédből, mitől jó, mitől friss és mitől felemelő. És miért is kell drukkolnunk, akár a futballmeccsen. De akit érdekel, és nem hallotta, íme itt olvasható!
http://erdely.ma/hitvilag.php?id=69144&cim=bojte_csaba_szentbeszede_a_csiksomlyoi_bucsun_audio_video
2010. 05. 26., 10:23
Szenzációs pali ez a Böjte atya! Bár magam is csak keresem még a “feltétel nélküli hitet” (elég hosszú ideje), de ilyenkor, őt hallgatva azt gondolom, olyan magától értetendő az egész! Sokan próbálkoztak - pl.Shakespeare nyelvét - átfordítani régies nyelvezetű veretes gondolatokat, közel hozni a “mához”, több-kevesebb sikerrel! De neki maradéktalanul sikerül! Nem szabad megrettenni a zsargontól sem, a ma használatos szófordulatoktól, hiszen a fontos az, hogy mindenkihez egyformán eljusson, és a “lényeg” ugye ugyanaz marad, bárhogy is forgatjuk a szót… Egyszer magam is próbálkoztam pl. Mária Magdolna “szerepét” leírni egy fiatal “versenyzőnek”
izzadtam már mint a ló a körülírásokba, de aztán rövidre zártam: Jézus nője volt, valójában egy kurva. Hát leesett az az áll (meg a tantusz) akkor és ott! Fejhajtás, jó nagy, Böjte Csaba előtt! Szívesen megcsípném egyszer azt a hangulatot ott, élőben Csíksomlyón…Tollminátor uram, kösz! Magát már “megcsíptem”! 
2010. 05. 26., 10:32
…elnézést az égiektől, Mária Magdolna szerepét nem degradálni akartam sem akkor, sem most. Egy szerelmes asszony volt, amiről én is tudnék mesélni!