Nézem a Kasszát. Baló György műsorát. Nagy arc, és itt nem a szépségére gondolok. Hanem tudására, elhivatottságára. Hiányoltam már a képernyőről, hisz öreg róka már ő, jó értelemben.

Tehát a Kassza, amely most a romák helyzetével, a többségi társadalomhoz való viszonyával foglalkozott, ami immár a műsor szerint is égetővé vált. És amelynek egyik apropója egy 2008-as ÁSZ- tanulmány (Állami Számvevőszék), amely azt firtatta, hogy a rendszerváltás óta a romák integrációjára fordított támogatások mennyire voltak sikeresek, mennyire értek célba. Az összegző tanulmány végkövetkeztetése szerint a támogatási rendszer követhetetlen, átláthatatlansága és bürokratikussága miatt „nincs valódi tervezés és lehetetlen a szigorú számonkérés” is. E tanulmány egyik szerzője Pulay Gyula közgazdász, aki szintén Baló vendége volt.

Nem számítottam egy csendesen csordogáló babazsúrra, de hogy a vita oly hamar elmérgesedett — mikor grafikonok tömkelegén kapaszkodtunk les-föl, ami néha engem amúgy bóbiskolásra késztet, már ha sok van belőle — arra sem. Mert Zsigó Jenő, a Roma Parlament elnöke, aki szerintem azzal a feltett szándékkal ment a műsorba (tán még gyúrt is rá), hogy legyen bármi, ő mindenképp összevissza fogja magát sértődni, hamar belecsapott a lecsóba. Mondhatnám, beleszart a ventilátorba, de hát romáról lévén szó, visszafogom magam. Először is kétségbe vonta az ott elhangzott szakértői véleményt, és úgy belelovalta magát saját igazába, hogy még az őt csitítóan védő másik vendéget, Szuhay Péter néprajzkutatót, szociológust is letorkolta. Aztán pedig odabaszta elénk (bocsi, de kevésbé plasztikus kifejezés most hirtelenjében nem jutott eszembe) az asztalra: Magyarországot a romák építették fel a cuclizmusban. Itt csendesen nyeltem egyet, és felrémlett: Zsigó amolyan lájtos Mohácsi Viktória, aki amúgy baromságairól volt híres, szentenciáival egyáltalán nem szolgálta a roma—magyar párbeszédet. (Mondhatom-e, hogy roma–magyar? Nem kéne roma–nem roma párbeszédnek titulálnom? Tán mondhatom, hiszen az MSZP lánglelkű miniszterelnök-jelöltje is használta, tehát szabad a pálya, legföljebb mindkettőnk seggét rugdossa rojtosra egy erre felkent ombudsman.) No de hát az ő képességeiből, mármint Mohácsi Viktóriáéból, ennyire tellett. Zsigóból többet néztem ki, ő viszont elvesztette önkontrollját. Mert ha Zsigó azt mondja, hogy a cigányok IS tevékenyen részt vettek az ország építésében, aláírom. De amit mondott, azt nem.

Innentől kezdve már keserű szájízzel figyeltem a műsort, nem mintha számítottam volna rá, hogy Baló György csettint egyet, és megoldódik a körmünkre égő gond. De hát szó nem volt csettintésről, a vita totálisan szétesett, hiába mondott még okosakat a többi vendég, mi szerint a cigányságot a mezőgazdaságba kéne „beépíteni” (Ungváry Krisztián történész szerint, aki amúgy Olaszliszka környékén borászkodik), vagy a romák előtt meg kéne nyitni a munkaerőpiacot  (Berki Judit szociálpolitikus véleménye), mely gondolat zseniális, viszont a mostani gazdasági válság nem csak a roma munkakeresőket sújtja, más is döngetné a kapukat.

De hogy a műsor szétesett, nem Baló György hibája, aki zseniális moderátor is amúgy. Szerintem Zsigóé. No meg tán túl sok volt az eszkimó, azaz a vendég, és kevés az idő… És a témát még Baló sem tudta egy kurta órányi műsorba gyömöszölni…

Címke: Baló György, Kassza, roma integráció, Zsigó Jenő   Komment:

A bejegyzés 2010. 02. 20., 18:50-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.