Háromszázan voltak, mint a jó spártaiak. Ennyi antifasiszta tüntetett körülbelül múlt héten Budapesten, a Hollán Ernő utcában az újból feltápászkodó fasiszta eszmék ellen. Bár ha kicsit szőrözünk, még ennyien sem voltak, hiszen újságírók, riporterek is tengtek-lengtek az eseményen. Valóban csak ennyien lennének, akik az ordas eszmék ellen emelik fel szavukat? Hiszen Moldova György ironikus meglátása szerint egymillió antifasiszta volt a Horthy-éra és a nyilas rémuralom alatt (1961-es adat) akik közül viszont a szorult helyzetben lévő Klein bácsi valahogy egyet sem talált meg. Valószínű, túl jól konspiráltak. Pedig ilyen számosan Szálasit és a nyilas testvérkéket ki lehetett volna seggelni. Igaz, manapság meg mintha az 56-os hősök szaporodnának, nem is értem, hogy merészeltek akkoriban Szergejék visszajönni. Hiszen csapataink harcban álltak.

Tehát marad a kérdés: csak háromszáznyi antifasiszta lenne? Nem. Csak ennyien mentek most el. Ki tudja, miért? De gyanítom, ha nem ábrándulnak ki a szocialisták nyolcéves regnálásából oly sokan, tán többen lettek volna. Bár akkor lehet, okafogyott lett volna a demonstráció. De ott volt viszont a szónokok között Bächer Iván, a Népszabadság hajdan kedvelt publicistája, aki még tavaly Séta című írásában (amit a lap félredobott), megtalálta a magyarázatot. És amit aztán kénytelen volt megmagyarázni, mert oly sok támadás érte a szocialisták részéről. Tehát Bächer leírta: ő sem mutatkozna szívesen olyan potentátokkal, legyen bármely tüntetés bármilyen nemes célú, akiknek regnálása alatt az ország oly annyira (ennyire) korrumpálódott. Sajnos a mostani demonstrációról készült videó, amit megnéztem, rövidke volt, mindenesetre érdekes volt látni Mesterházy Attila és Lendvai Ildikó megnyúlt arcát, midőn Bächer beszélt. Többek között valami olyasmiről, hogy a negyvenes években a baloldaliak eszméikért ültek börtönökben, ma pedig azért ülnek utódaik, mert összevissza lopkodták magukat. Jó kis szpícs volt, valószínű, nem egészen erre számítottak.

No de a fáma szerint az (ellen)tüntetés apropóját az is adta, hogy 1945 februárjában törtek ki a budai várnegyedbe szorult német és magyar csapatok. Ez a neonácik szerint a becsület napja, amit ugyancsak szerintük, illik évente megünnepelni, és roppanó bakancsokkal meg is teszik, ha tehetik. És úgy tűnik, idén is megteszik. Mert a bíróság felülírta a rendőrség tiltását. Engedélyezi…

Ám ez egy másik poszt témája lehetne…

Címke: antifasiszták, Bächer Iván, korrupció, neonácik   Komment:

A bejegyzés 2010. 02. 16., 23:10-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.