„A talicska egykerekű eszköz, aminek két alapformája ismeretes.

Az egyik alapforma voltaképpen egykerekű saroglya, amelynek rakfelületét régebben mogyoró- vagy somvesszővel fonták be. Ezt tekinthetjük a talicska eredeti formájának. Rövid távon sok mindent szállíthattak vele: trágyát, követ, építőanyagot, széna- és szalmakötegeket, rőzsét stb.

A másik főként kubikosok által használt kerekes deszkaláda, amivel földet, homokot, kavicsot szállítanak. Dél-alföldi kubikosok ennek is több helyi típusát és változatát ismerik. Szegeden, Makón, Csongrádon, Szentesen, Békésen és a vidék többi településén a talicska mindennapos teherhordó eszköz. Ezt a ládás talicskaformát az északi népterületen furik néven ismerik. Ott csak az utóbbi másfél évszázadban vált a falusi gazdaságok tartozékává, de a bányászok, kohászok régen is ismerték”

Többek között így zengedez a Wikipédia a talicskáról, ábrákkal szemléltetve, hogyan is néz ki ez az emberi erővel mozgatott teherhordó eszköz. Persze van olyan talicska, ami sosem cipelt hátán se trágyát, se földet, semmi mást, pusztán virágot tartanak benne. Állítólag a muskátli nagyon szereti. No meg aztán tovább mazsolázva a szerfelett sokoldalú eszközök között, még italtartó talicska is létezik, persze ezt újgazdagéknál tolja be a fodros kötényű szobalány, a diszkréten csilingelő flaskákkal. Vagy libériás inas. Nos, ez az egykerekű lehet a talicskák (talyigák, furik) arisztokráciája.

Megvallom, én csak a trágyahordó, illetve kubikostalicskával kerültem köszönő viszonyba. Izgalmas volt gyermekkoromban, nyári szünetben vasvellával almozni, miközben beszippantottam az istálló savanykás bűzét. A másik talicskát pedig építőtáborban fogtam két marokra, valahol Egerfarmos környékén ástuk a csatornát. Vagy mikor kalákában építkeztünk, a maltert lötyögtettem benne. Ennyi elég is volt.

No de most más talicskákról szól a fáma, és erről nem ír a Wikipédia. Ami immáron a síbolás jelképévé nemesült, különösen a fideszesek heraldikai képes könyvében. Mert Balsai István szerint a BKV-ból talicskával tolták ki a pénzt. Plasztikus, hihető kép a jelen állapotokat ismerve. Szerinte ez a zsozsó az MSZP-nél landolt, ott forgatták vasvellával. Pedig a pénznek nincsen szaga. Esetleg némi szegfűillata, ami ellen persze a szocik erősen gesztikulálva tiltakoznak.

No de ez a talicska (oldalán a BKV emblémájával) nem tudom, milyen lehet. Fából készült? Fémből? Kazettával? Kis páncélszekrénnyel, azaz mackóval? Ami álcaképpen brummogott? És ki tolta verejtékező homlokkal? Hányszor fordult? Kikezdte-e a markát? Kérges volt-e már, hiszen hozzászokott, vagy csak vízhólyagos? Ha többen voltak (márpedig úgy tűnik), mi volt a banda, azaz a brigád neve?

És végül: ha börtönbe jutnak, ott is marokra kapják-e a talicskát? Ami immár nem pénzkötegektől lesz súlyos…

Címke: Balsai István, BKV, börtön, inas, talicska   Komment:

A bejegyzés 2010. 02. 11., 10:32-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.