Esztendők óta tartó tudományos megfigyelésem, hogy karácsony után, már bent a szerkesztőségben, jóformán mindenki bejglit csomagol elő virágmintás szalvétákból ozsonna utáni desszert gyanánt. El is kell azt pusztítani, bár idővel egyre kopogósabb, titokban tán pajkos gyerekek fénykardoznak bejglirudakkal otthon, hogy az Erő legyen velük. Dart Wader is azért szuszog olyan asztmásan agonizálva, mert a mellyén lévő, parányi lélegeztetőgép félrenyelte a mákot. Vagy a diót… No de én még a friss, illatos bejglikről, a nagyik receptje által hajtogatottakról regélnék most. Long, long time ago… Imhol:

Már a negyedik mákos-diós bejglit habzsoltam vendégségben, bár ahogy elnehezülten szuszogtam, éreztem, ebből még baj lesz. De ki tud ellenállni a tekercsből csábosan előkandikáló mák- és diórétegnek, no meg ízlelőbimbóim is kéjesen érezték magukat. Persze illendően megkérdeztem, miközben bajszomon billegett a mazsola, hogyan is készül ez a mennyei eledel. A cserfes kis unoka, Ági válaszolt dicsekedve:

— Én is segítettem ám anyunak, kevertem a tölteléket, dagasztottam a tésztát, hajtogattam, aztán mielőtt tepsibe tettük, levágtam a két végét…

— Levágtad a két végét? Minek?!

— Mert így láttam anyukámtól!

Sosem voltam a konyhaművészet zsenije, engem csak a mosatlanul billegő tányérpiramisokhoz engedtek, de csapongó képzeletem mindig megmentett a monotóniától: számtalanszor süllyesztettem így el a habokban a Bismarck csatahajót vagy még annak előtte a Hoodot. A cukrászathoz is annyit értek, hány kocka is kell reggelente a kávéba, de azért rémlett, a bejglit sütés előtt nem teszik ki ilyen fájdalmas amputációnak. De ki tudja? — tépelődtem —, tán ettől lett ilyen ízletes! Tovább firtattam hát a dolgot, Ági anyukáját vallatva, miért is kell lenyisszantani a bejgli két végét.

— Nem tudom! — révedt el ő is. — Talán mert így láttam a mamától…

Így aztán már ketten fordultunk a mamához, tovább feszegetve a bejglivégek titkát.

— Hogy miért? — mosolyodott el a nagyi, miközben tikkadt tudásszomjjal azt vártam, egészen messzi ősökig göngyölődik a megcsonkított bejglik homályba vesző családi receptje.  — Mert kicsi volt a tepsi, a bejgli meg nem fért bele….

Címke: bejgli, Bismarck, Dart Wader, tepsi   Komment:

A bejegyzés 2009. 12. 27., 13:13-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.