http://szonok.blog.szoljon.hu/2009/12/10/mokuskerek/ Hadd szóljon! Thu, 17 May 2012 10:59:04 +0000 http://wordpress.org/?v=2.6.1 http://szonok.blog.szoljon.hu/2009/12/10/mokuskerek/#comment-427 Tollminátor Thu, 10 Dec 2009 17:48:14 +0000 http://szonok.blog.szoljon.hu/?p=497#comment-427 Kedves Ofélia! ...mély egyetértéssel megjegyzem, most már tudom, mire utal a "nem vagyok száza" kifejezés... A villanykörtére... Kedves Ofélia!
…mély egyetértéssel megjegyzem, most már tudom, mire utal a “nem vagyok száza” kifejezés… A villanykörtére…

]]> http://szonok.blog.szoljon.hu/2009/12/10/mokuskerek/#comment-426 Ofélia Thu, 10 Dec 2009 10:39:16 +0000 http://szonok.blog.szoljon.hu/?p=497#comment-426 Szó, mi szó sok köze nincs az "emberhez" ennek a mai világnak! Addig érsz valamit míg ki tudnak csavarni, kihozni belőled a legnagyobb munkaóra-számot, lehetőleg kevés ráfordítással (fizetéssel)! Ha homok kerül a gépezetbe, ha kidőlsz, vagy bedőlsz: senkit nem érdekel a tested-lelked-szellemed! Tényleg csak a strapabírásunkban, kitartásunkban lehet bízni, és ennek tudatában ettől olyan stresszbe hajszolja magát az ember, hogy nem is igazán vigyáz az egészségére, hajlamos a pillanatnak élni! Tényleg mókuskerék, még lelkileg is! Hol vannak már azok a békeidők mikor egy család melengetően ápolta a beteget, főzte a teát a nagyi óránként, és egész nap a kisunoka betegágya mellett dudorászott? Ma a "nagyi" 64 évesen is húzza a belét a munkahelyén sminkben és pattogva, mert muszáj dolgoznia, ha nem teszik véletlenül parkolópályára, munkanélkülivé! Én magam is jószerivel telefonon "vezényeltem" Édesapámat a halálos ágyán, aki magányosan és tehetetlenül nézte otthon a plafont, mert a munkahelyemen a kutyát nem érdekelte a "magánügyem"! Torokszorító! És nem látok kiutat, a piacgazdaságban egy ember - aki mint tudjuk, sok van mi csodálatos, de nála csodálatosabb nincsen - csak ugyanolyan "árucikk" mint egy villanykörte. Az sem az energiatakarékos fajtából! És ezekben az időkben mi erre a nagy filozófiai válasz? "Szophoklész? Hát az meg nyalja ki a seggem..." Szó, mi szó sok köze nincs az “emberhez” ennek a mai világnak! Addig érsz valamit míg ki tudnak csavarni, kihozni belőled a legnagyobb munkaóra-számot, lehetőleg kevés ráfordítással (fizetéssel)! Ha homok kerül a gépezetbe, ha kidőlsz, vagy bedőlsz: senkit nem érdekel a tested-lelked-szellemed! Tényleg csak a strapabírásunkban, kitartásunkban lehet bízni, és ennek tudatában ettől olyan stresszbe hajszolja magát az ember, hogy nem is igazán vigyáz az egészségére, hajlamos a pillanatnak élni! Tényleg mókuskerék, még lelkileg is! Hol vannak már azok a békeidők mikor egy család melengetően ápolta a beteget, főzte a teát a nagyi óránként, és egész nap a kisunoka betegágya mellett dudorászott? Ma a “nagyi” 64 évesen is húzza a belét a munkahelyén sminkben és pattogva, mert muszáj dolgoznia, ha nem teszik véletlenül parkolópályára, munkanélkülivé! Én magam is jószerivel telefonon “vezényeltem” Édesapámat a halálos ágyán, aki magányosan és tehetetlenül nézte otthon a plafont, mert a munkahelyemen a kutyát nem érdekelte a “magánügyem”! Torokszorító! És nem látok kiutat, a piacgazdaságban egy ember - aki mint tudjuk, sok van mi csodálatos, de nála csodálatosabb nincsen - csak ugyanolyan “árucikk” mint egy villanykörte. Az sem az energiatakarékos fajtából! És ezekben az időkben mi erre a nagy filozófiai válasz? “Szophoklész? Hát az meg nyalja ki a seggem…”

]]>