No de hogy a Mikulások hada se dübörögjön el észrevétlenül, utánalövök a puttonyos, rénszarvasok vontatta konvojnak egy régi kis történetet, még a Pill Elemér-korszakomból. Érdekes, ezek a rénszarvasok nagyon szoba- és utcatiszták! Nyomuk sincs a flaszteron rénszarvascitromoknak! Mert ugye, most jótékony hólepel alatt sem húzodhatnának meg a gombócnyi aknák. Már ha lennének… Vagy pelust hordhatnak. Netán a Télapók külön erre a célra gyártott nejlonzacsikba gyűjtögetnek. Csak össze ne cseréljék a Mikulás-csomaggal… No de ez mellékzönge!  Mert szívemnek kedves a sztori, és egyúttal letudom egyszere a két ünnepet: a Mikulást és a karácsonyt is, ennyi előleg (és utólag) elég is lesz a kötelező szeretethömpölyből. Lássuk hát!

Pill Elemérékhez karácsony előestéjén, hófútta utakon megérkeztek a várva várt rokonok. Kedves, fiatal házaspár, két tündéri kislánnyal, hogy az ember rögvest mosolyra derült, elfeledve a vendégváró előkészületek minden fáradalmát. Jöttek hát, hogy lássák Eleméréket, és sziszifuszi munkával besegítsenek az asztalon tornyosuló bejglik és egyéb trakták pusztításába, mely eleve reménytelennek tűnt, hisz Elemér hitvese, Amálka bőszen tüsténkedett a konyhában, hogy a gyomorterhelő utánpótlást biztosítsa.

Családias hangulatban, meghitt kvaterkázással telt a a fenyőillatú este. A két kis kobold közben felfedező útra indult, s birtokába vette a rég elfeledett, szunnyadó legót, betűkirakót. De a kisebbik hamar elunta a legódarabok és a mogyoró széthintését, térült-fordult, és behozta a zenélő Mikulást, ami eleddig csendben lapult a másik szobában, többéves szilenciumra ítélve. A Mikulás jobbára a kerti törpe szobai változatára emlékeztetett, annak is az aprajára, kezében még világító lámpást is tartott, s hogy bizonyítsa Télapó voltát, ha bekapcsolták, jó néhány karácsonyi dallamot végigcsilingelt fáradhatatlanul és kellő hangerővel, elnyomva a szobában ringatózó LGT-zenét.

De Csinszka, merthogy így hívták a kicsit, üdvözülten hurcolta szerzeményét szerte a lakásban, (angyalszárnyak suhogását vélték hallani) és anyatigrisként védelmezte nagyobbik testvérétől. A sírástól riadtan rebbentek tova az angyalok.

Elemér ekkor kajánul magához vonta a két marakodó testvért:

— Nektek adjuk a Télapót, ha megígéritek, hogy reggelente, úgy öt órakor ezzel ébresztitek anyát és apát. Páros napokon te, Csinszka, páratlan napokon pedig te, Csenge.

A két gyermek lelkesen bólogatott, ám a szülők szemében páni rémület villant, sőt Józsi, az ifjú atya beleköhögött a borospohárba.

— No, megállj! — suttogta villámló szemekkel Elemérnek, de hát ezt a csínyt már nem lehetett überelni.

Aztán eljött a búcsúzás ideje, Elemér lekísérte a vendégeket, az autóhoz, persze Csinszka boldogan cipelte magával a karácsonyi dallamok tárházát: a Mikulást. Rokoni puszik csattantak, s már indult volna az autó, mikor Elemér megkocogtatta az ablaküveget.

— Mondjad, Elemér! — sóhajtotta Józsi, mert tudta, megint valami marhaság következik.

— Aztán a Télapóba Duracell elemet vegyetek, az jó tartós!

Címke: Csenge, Csinszka, Pill Elemér, Zenélő Mikulás   Komment:

A bejegyzés 2009. 12. 6., 19:52-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.