Zsákutca
Hiller István, az MSZP elnökségi tagja országgyűlési képviselőként indítványozta, hozzanak olyan törvényt, amely büntetné a holokauszttagadást. Tette ezt annak apropóján, hogy a budai Várban holokauszttagadók tüntettek. Igaz, elenyésző számban. De tüntethettek. Meglepő módon Hiller javaslata nem aratott osztatlan sikert.
A gond az, hogy a szélsőjobb (finomítva: a szélsőjobb „szakadár csoportja”), már régóta feszegeti a holokausztkérdést. Előbb csak számháború folyt, most pedig már eljutottak a tagadáshoz, a nagy büdös demokratizmusban. A másik gond pedig valóban az, hogy ha törvényt hoznának a holokauszttagadás ellen, egyből felhördülne a szélsőjobb a demokratikus jogok, pontosabban a szólásszabadság védelmében. A tiltott dolog (majdnem gyümölcsöt írtam, de hát az rohadt lenne), amúgy is édesebb, mint az engedett. A harmadik gond, hogy ez a kérdés, mármint a törvény bevezetésének gondolata még a liberálisok és a baloldal képviselőit is megosztja. Ráadásul, néha már úgy tűnik, maga a holokauszttagadás kérdése méltatlan pártcsatározások ürügyévé süllyedt. Mert a baloldal és a liberálisok rögvest szorosra zártak, serényen elítélték a várbeli eseményeket (ami helyes), de ugyanolyan serénységgel ösztökélni kezdték a Fideszt, hogy ő is ítélje el. A Fidesz pedig, úgy tűnt, eleinte megmakacsolta magát (mert miért is táncolna úgy, ahogy az MSZP fütyül?), majdhogynem vállvonogatva kérdezte: miért nem intézkedett a rendőrség, akár régebbi esetben is, mikor háborítatlanul düböröghettek neonáci bakancsok a Kossuth téren. Mindez pedig történt a balodali-liberális kormány alatt. És ez is igaz. Emlékszem, milyen nehezen facsart ki az ATV műsorvezetője, Kálmán Olga egy elítélő mondatocskát Répássy Róbertből, a Fidesz frakcióvezető-helyetteséből ez ügyben. Alaposan beleizzadtak mindketten.
De miért feltételezi bárki is, hogy a Fidesz, vagy egyáltalán a jobboldal nem ítéli el a holokauszttagadást? Mert hiszen ott van a Terror Háza igazgatója, Schmidt Mária, akinek jobboldali kötődése közismert. Korrekt módon, számtalanszor emlékezett meg a holokausztról, akár a múzeumban, akár interjúiban. Vagy ott van Dávid Ibolya, aki nyilvános levelet írt zsidó és nem zsidó barátainak, de már igazságügy-miniszter korában is elítélően beszélt nemegyszer az antiszemitizmusról, csak hát mindig előrángatják elhíresült focis mondatát, ami nem egészen úgy történt, ahogy az akkori ballib sajtó beállította.
De ennek ellentéte a viccelődő Zuschlag, akinek akkor azon nyomban el kellett volna tűnnie a politikából, de mégis engedték visszaszivárogni. Ez pedig aligha a jobb, netán a szélsőjobb bűne…