Ahogy én látom
Rózsa-Flores Eduardo. Ezt a nevet kóstolgatja most a hazai de a világsajtó is. Halála után. Kóstolgatja, szó szerint. Írtak házkutatásról, arról, hogy éltében Gyurcsány képmására lövöldözött. Hogy fegyverarzenált találtak a házában. Hogy zsoldos volt. Hogy terrorista. És egyéb marhaságok. S a bulváron cseperedett, felületes olvasó kéjesen borzongott. Szörnyülködött. Nem ember az ilyen! Fórumokon csatáztam érette mostanában az ellene csaholókkal (igaz, csak virtuálisan), mert emlékeztem rá, Kepes András csinált már vele régebben riportot. A szerb—horvát háború idején, mikor Rózsa-Flores, feladva újságírói munkáját, önkéntesnek állt a horvát hadseregbe. Mert igazságérzete úgy diktálta. Gyilkos volt, élvezettel ölt, mondják a vádaskodók. Kepesnek elmondta, mit érzett mikor először embert ölt… Több nyelven (egyesek szerint hat, mások szerint nyolc) beszélt, verseket írt. Jókat. Spanyolul. Majd magyarul.
Egy nyughatatlan ember volt, aki az igazságot kereste, nem nézte, jobbról jön-e vagy balról. Mert úgy látszik az igazság mellé sem lehet közlekedési rendőrt állítani, mint ahogy a rejtői pofonok mellé sem. Csak a politikusok próbálják ezt. Idealista volt, hirtelen haragú, ha nem sikerült azon nyomban megoldani a problémát. A falujában szerették ezt a zsidó-keresztény-muzulmánt. Gyászmisét celebráltak érte. Mondja egy falubéli, a kommunizmust ketten tudták volna megcsinálni: Jézus és Rózsa-Flores… Morbid a gondolat, de olyan ember mondta, aki felnézett rá. Mindezt Kepes András újabb riportfilmjéből tudhattuk meg. Kepes nagyon ért hozzá, hogyan hozza emberközelbe az embert. Az esendőt is. A nyughatatlant. Aki aztán elment Bolíviába, szülőföldjére. Meghalni. De nem azért ment, hanem mert hívták… Tisztelem érte.
2009. 04. 22., 22:36
Láttam tegnap este az m1-en a filmet róla,előtte is hallottam már a nevét,de nem igazán tudtam mit csinál.Igazán sajnálom és megértem,hogy a szülőhazája érdekében próbált tenni.Az eszközeit nem ismerem,de sz.tem haza akart jönni,nem akart meghalni!Pihenjen békében a csúfos támadás után.
2009. 04. 23., 10:53
Kedves Gyuri!
Ajánlom figyelmedbe a Hetek pénteken megjelenő számát. Rózsa Flores-ből úgy tűnik a média, karöltve a nép költészetével lassan Rózsa Sándort csinál. A fennt említett cikk egyértelmű bizonyítékokat tár fel, hogy ez a személy harcos kommunistaként több ellenzéki párt rendezvényén részt vett (pl Fidesz, Ellen-Jurta) és jelentéseket írt innen a kádári rendszernek.
2009. 04. 23., 13:48
Kedves Feri!
Távol állt tőlem a szándék, hogy valamiféle Rózsa Sándorrrá avanzsáljam Rózsa Florest, bár a névrokonság erre igen csábíthat egyeseket. Tételezzük fel: Kepestől is távol állt ez, ismerve eddigi munkásságát (no meg nem most ugrott rá a témára, azaz Flores egyéniségére, hanem mint tudjuk, már a szerb-horvát háború idején). Tehát nem akartam én piedesztálra emelni. Legföljebb az igazságérzetem berzenkedett, midőn a bulvársajtóban megjelent marhaságokat (ha cizelláltabb lennék: rágalmakat) írták róla. Hogy szenzációhajhászás (jajjistenemaszentembergyurcsányminiszterelnökúrképérelődözött, ami persze nem volt igaz) vagy éppen politikai indittatás áll mögötte, ne firtassuk! Én ez ellen emeltem szót, hozzátéve, hogy Flores esendő ember volt. De mindenképp igazságkereső (ha kell, harcol is érte, gondolom, a szerb-horvát fronton nem volt ideje jelentéseket írogatni, hiszen többek között mellesleg magyar embereket civileket is védett, azonfelül kíváncsi lennék, hány fizetett iratelőásó kockáztatta az életét), naiv, néha arrogáns, de mindenképp izgalmas egyéniség. Az, hogy egyesek szemét csípi Flores személye, netán tüske a körmük alatt, az is érthető. Valamint az is érthető, hogy már régóta burjánzik az a divat, miszerint ellenlábas politikai vonulatok (tehát tökmindegy, hogy jobb- vagy baloldali) megbízott emberkéi szélsebesen kezdik előásni a a személyre szóló kompromittáló anyagokat, amitől lassacskán a gálám fordul ki. Annál is inkább, mert ez esetben egy halott ember már nem tud védekezni…