Süni
Olvasom, hogy megmentett sünöket engedtek szabadon a fővárosi állatkert dolgozói a Börzsönyben, miután átteleltették őket. Szívmelengető hír az ordas világban, hiszen kevés ember van, aki ne kedvelné ezeket a kis motorizált tűpárnákat. Mesék ravaszdi, pozitív hősei ők. Bár a nagyeszű sündisznócska helyett most más sünről hallani, legutóbb rendőrök rikkantották vele tele a világot, így kapcsolva le némi csetlés-botlás után egy jó tüdejű tüntetőt. Hogy aztán ő volt-e az egyik delikvens, akit pucira vetkőztettek, nem tudom. Vérmesebbek már arról beszéltek, hogy testüregvizsgálatot is tartottak, de aztán kiderült, hogy szakszerű prosztata- illetve aranyérvizsgálatban nem részesült senki a rendőrségen.
De maradjunk az igazi tüskés jószágoknál. Vagyis a velem megesett sünakciónál.
Régen volt már, daliás ifjú koromban, mikor egy bársonyos nyári estén készültünk pásztorórára, bakacsinos ég, tisztás, meg minden. De alig kezdtünk bíbelődni egymás ruházatával, mikor olyan csörtetés-fújtatás támadt, mintha egy dragonyosezred vonult volna át az erdőn. Riadtan pillogtunk a lánnyal (nevezzük Évának) egymásra, majd a hajladozó cserjésre, magasra nőtt fűre, mikor egy sündisznó penderült elénk szimatoló orral. Nem tudom, melyikőnk szart be jobban, hisz rejtély, egy ilyen kis négylábú miképp tud ekkora zajt csapni. Persze a süni rögvest összegömbölyödött, mi pedig megkönnyebbülten vettük szemügyre. De fülledt erotikáról már szó sem esett. Mert Éva megtette a lehetetlent: sündisznót simogatott. Mi tagadás, irigyeltem a becéző kezet, még a gügyögés ellenére is. Aztán óvatosan fel kellett karolnom a tüskebökit, hogy másnak is megmutathassuk a táborban.
— Te kis rohadék! — mormogtam a megszeppent, gombszemű áldozatnak, miközben az ösvényen botladoztunk —, elcseszted a nemi életemet!
De igazából nem haragudtam rá. Hiszen messze volt még a táborbontás, és kevés esély volt arra, hogy addig minden este sündisznócsordák csörtessenek az erdőben..


2009. 03. 25., 12:06
:-DDDD ! Hogyha egyszer sok pénzem lesz: veszek magamnak egy Tollminátort! (de lehet, hogy inkább felülök a repülőre…?) E farkasvilágban nekem ez a röhögés most úgy kellett, mint egy falat kenyér! Gratulálok! Örkény is gratulálna! Tessék még kutakodni az emlékekbe, hátha fennmarad még egy-két kellemes történet az utókornak!
Waooo! Mindig éreztem, hogy - valamiért - “Éva” tényleg örök….:-)))
2009. 03. 25., 18:11
…ettől a hozzászólástól elpirultam! Mi több: szárnyalok…. Repülő nélkül…