Aranyfonalak
Olvasom, hogy nem is olyan soká Rúzsa Magdi magyar állampolgár lesz. Én örülök neki, hiszen általa is gazdagabb lesz kultúránk. Mert zseniális a csaj. A Megasztárban robbant be a kishegyesi csalogány, amikor még élveztem ezt a tehetségkutató műsort, amit manapság, a negyedik rókabőr után már lehet szapulni is, de tény: fülemnek kedves dalnokokat ismerhettem meg. Ám a szívemben Rúzsa Magdi pitvarol leginkább, különösen mióta elringattam magam az Ederlezin. Katartikus volt. Akkor és ott újfent eszembe jutott, amit már másutt is írtam régebben: a világ igazgatását miért nem bízzák ilyen tiszta humanizmussal átitatott zenészekre, énekesekre? Egyáltalán: művészekre? Ez a kósza, balga gondolat legelébb a Pink Floyd együttes berlini Fal-koncertjén villant meg bennem, mikor Roger Waters és más veretes nevű énekesek alá a szovjet hadsereg szimfonikus zenekara is bazsevált. Akkor is úgy éreztem, egymás nyakába borul a világ, feledve a sanda politikusok által gerjesztett indulatokat. Régen volt.
Rúzsa Magdi ráadásul jószerével minden műfajban komfortos, akár Led Zeppelint, akár Janis Joplint (mint például tán a két évvel ezelőtti Kapcsolat-koncerten), akár magyar vagy szerb népdalt énekel. Mondjuk, Lajkó Félix, a szintén zseniális zenész társaságában. (Hm! Legutóbb is őt emlegettem a Delta film kapcsán, kicsi ez a világ). No de ne zengedezzek himnuszokat, szóljon egy nóta, hallgassátok ti is, milyen zenészek, énekesek teremnek a Vajdaságban is, elvarázsolva minket. A csodálatos az egészben, ha láttam-hallgattam ezt a népdalt, tovább gombolyíthatom a fonalat a YouTube-on, sőt több aranyfonalat is sodorhatok zenéről zenére, nótáról nótára szörfözve…. (azért lehet, hogy a csúszkával kicsit piszmogni kell)
Tollminátor